Gyakran kezdik némi mentegetőzéssel a klienseim a problémájuk feltárását, noha mindig megbeszéljük, hogy előttem nem kell…, azért vagyok itt, stb. Néhány héttel ezelőtt egy középkorú hölgy kliensem a szokásosnál is nehezebben kezdett bele a mondandójába.
“Néhány éve együtt élek a párommal. Sokáig egészen jól működött a kapcsolatunk, szinte minden téren. Egy kritikus terület keletkezett azonban – és ez mostanában kezdett egyre élesebben előjönni – az eltérő bioritmus. Tudom, hogy vannak bagoly-típusok, akik este/éjjel bármeddig fentvannak, késő éjszaka is aktívak, reggel viszont képtelenek kimászni az ágyból. Míg a pacsirta-típusok viszonylag korán, este 9-10 körül lefekszenek, és reggel korán, frissen ébrednek. Évekig jól működött nálunk, hogy este 10-11 között általában lefeküdtünk, és reggel – néhány hétvégétől, nyaralási időszaktól eltekintve – viszonylag korán felébredtünk, frissek, tevékenyek voltunk.
Kb. fél éve ez megváltozott. Nem tudok korán elaludni, csak éjfél után. Gyakran fél 2 is eljön, amikor lefekszem. Addig teszek-veszek, közösségi oldalakat nézegetek, a barátnőimmel chatelgetek, sorozatot bámulok. Aztán gyakran ruhástól, ülve elalszom. Olyan is van, hogy hazaérkezésem után nem sokkal rögtön ülve elalszom – főleg egy fárasztó nap után. A legtöbb napom nagyon pörgős a munkahelyemen. Egy multinál dolgozom, ahonnan este 7 és fél 8 körül érek haza. Párom azt mondja, ez nem normális, amit csinálok. Ahelyett, hogy átöltöznék otthoni, kényelmes ruhába, én, úgy ahogy megérkeztem, lerogyok a kanapéra. Amikor érzem is, hogy álmos vagyok, akkor sem megyek lefeküdni, pedig ő sokszor mondja: “Látom, azonnal elalszol, inkább pihenj le kényelmesen…” Aztán tényleg elalszom 8-9 között, és felébredek 11 körül, akkor kezdek átöltözni, megyek tisztálkodni, fogat mosni. Ezalatt viszont teljesen felébredek… így sokáig nem tudok elaludni. És minden kezdődik elölről. Reggel késésben vagyok, feszülten, kapkodva indul a napom…”
Mentálhigiénés konzultációra jelentkezett a hölgy, de már az első ülésen kiderült, hogy problémáinak egybefonódása és összetettsége miatt, holisztikus coachingra van inkább szüksége, azon belül pedig a kiégés problémájával érdemes kezdeni.
Mit is jelent a kiégés (burnout)?
A folyamatos, kezeletlen, magas szintű stresszben, és/vagy teljesíthetetlen vagy akként megélt terhelések, elvárások hatására keletkező sorozatos kudarcok nyomán a fizikai és a lelki energia kimerülése.
A kiégés néhány jellemző tünete a hosszú listáról:
- a pozitív jövőkép elvesztése
- a saját élete alakíthatóságával kapcsolatos reménytelenség és tehetetlenség érzése
- negatív beállítódás önmagával és másokkal, a munkában és a magánéletben egyaránt
- folyamatos önhibáztatás
- önmaga folyamatos alulértékelése
- nincs kedve a munkájához, ezért nem készül el a munkaidő végére a feladataival
- az előbbi folyományaként igyekszik megúszni a következményeket
- az emiatt érzett bűntudat, szorongás további lelki megterhelést jelent
- alvászavarok
- emberi/munkahelyi kapcsolatok elhanyagolása, befordulás
- pszichoszomatikus eredetű, de egy idő után fizikailag is megjelenő testi tünetek
A kiégés (burnout) egy folyamat, amelyet 5 szakaszra szokás osztani:
- kezdeti kitörő lelkesedés, eltúlzott rajongás a munka iránt
- “normál állapot”, megérkezés a valóságba
- kiábrándulás, szélsőségesen kritikus hozzáállás
- kudarcélmények, motiváció vesztés, visszahúzódás
- apátia, reményvesztettség, amely teljes életuntságig fokozódhat
Minél előrehaladottabb a kiégési állapot, annál nehezebb, hosszabb a kilábalási folyamat. Súlyosabb esetekben klinikai pszichológus vagy pszichiáter bevonása válhat szükségessé. Kliensem több mint 14 éve dolgozik ugyanott (bár volt néhány tulajdonos váltás ezalatt), ugyanabban a munkakörben. Az első 6-8 évben imádta a munkáját, de aztán fokozatosan megváltoztak a viszonyok, a társadalmi-gazdasági átalakulások és a tulajdonos-változások miatt is, és ő is sokat változott az évek során. Nem bántja senki, jó fizetése van, a kollégái megértők, főnökei támogatók, mégis ott tart, hogy gyomorgörccsel, olykor hányingerrel, konkrét fizikai rosszulléttel megy be a munkahelyére. Jól végzi a munkáját, de már csak a rutin vezeti. Nem érez igazán sikerélményt.
Mást szeretne csinálni, de évek óta nem találja a megoldást a továbblépésre. Igazán nem tudja mit is szeretne a jövőben. Ezirányú kérdésemre azt válaszolta: “Jelenleg? Őszintén? Elbújni!” – pontosan így fogalmazott.
A következő tényező, amit feltártunk a problémák gyökerei között, az élet(közép?) krízis (én szívesebben nevezem újratervezési fordulópontnak, vagy új cél képzési megállónak): a gyerekek önállósodtak, szülei folyamatosan támogatják mindenben, teljesen levesznek a válláról minden otthoni teendőt. Ami véletlenül mégis marad, azt meg a férje elvégzi. Igazán csak a munkájával kell(ene) foglalkoznia, másra nincsen gondja. Hogyan működik a párkapcsolata? Arra meg nem fektet folyamatos figyelmet, plusz energiát már egy ideje, mivel csak önmagával, a saját örömtelen helyzetével van elfoglalva. A párja tanácstalanul, de türelemmel várja, hogy majd csak jobban lesz, és minden visszatér a régi kerékvágásba… Ez is nyomasztja. Bűntudatát csak fokozzák a kedveskedések, figyelmes gesztusok, gondoskodás a férjétől. A feltöltő közös élményszerzések, utazások, meghitt beszélgetések eltűntek az életükből, minimálisra csökkent az intimitás…
Vannak ismerős momentumok a bemutatott esetpéldában? Vagy éppen magadra ismertél? Felfedezted a burnout első tüneteit magadon? Vagy bizonytalan vagy ebben a kérdésben? Minél előbb lépsz, annál biztosabb és gyorsabb a siker! Gyere, és beszélgessünk róla!
A következő területeken tudok neked segíteni:
- mentálhigiénés tanácsadás és konzultáció
- life coaching
- business coaching
- burnout megelőzése, kezelése
Előzzük meg, vagy kezeljük minél előbb a kiégés (burnout) problémát!
Legfrissebb Cikkeim
