Amikor már késő bármit tenni…
mert azt érzékeli egyik, vagy mindkét fél, hogy vége, végérvényesen tönkrement a kapcsolat. Ez a jelenség váratlanul “csap le” – rendszerint az egyik félre. Talán gyakrabban szembesülnek ezzel döbbenten a férfiak. Látod, dőlt betűvel írtam feljebb a váratlanul szót? Nem véletlenül tettem, mert nem váratlan, sohasem váratlan, csak annak tűnik, mert nem vesszük észre a jeleket, vagy nem időben, vagy ha észlelünk is valamit, nem tulajdonítunk neki kellő jelentőséget. A csap le pedig azért került idézőjelbe, mert valójában nem lecsap, hanem egyszercsak – az utolsó csepp a pohárban elvnek megfelelően – manifesztálódik. Igen, amikor talán éppen egy nevetséges apróság lesz az utolsó csepp a pohárban. Önmagában nevetséges apróságnak tűnhet, de csak akkor, ha figyelmen kívül hagyjuk a hosszú folyamatot, ami idáig juttatott, és a tendenciát, amely a reménytelen negatív irányba mutat. Ez – tapasztalataim szerint – szintén gyakrabban a férfiaknál “üt be”, hiszen ők kevésbé foglalkoznak az érzelmekkel. Hajlamosabbak belesüppedni a kényelembe. „Csak hiszti, majd elmúlik, majd abbahagyja, női szeszély, stb…” – mondják és nem foglalkoznak vele, vagy gyorsan túllépnek rajta. Nem úgy a másik fél. Az ő lelkében, mint „titkos féreg foga rág” tovább, növekszik az elégedetlenség, a csalódottság, a boldogtalanság. Rágja és rágja a lelkét és egyre nagyobb lesz amit már kirágott, felfalt, növekszik a hézag… az űr… a BAJ.
Két kliensem egy-egy esete párkapcsolati problémákra figyelmeztető jelekre:
„Utólag világos már sok minden. Pontosabban megvilágosodtak, jelentést kaptak jelentéktelennek tűnő, szinte észrevétlen dolgok. Elmondok egy érdekes apró mozzanatot. Amikor kettesben utaztunk valahová, általában én vezettem. Kapcsolatunk elején, az autóban, a feleségem úgy helyezkedett mellettem az ülésen, hogy enyhén felém fordulva ült, és lágyan, kedvesen a combomra vagy térdemre tette a kezét. Így utólag nem tudom már felidézni, mikor kezdett ez a bensőséges, mélységes összetartozást kifejező mozdulat ritkulni, és mikor maradt el végleg, de olykor már nem történt meg… valahogy észrevétlenül elfogyott, kikopott az életünkből, mint annyi más kedves apró gesztus is.”
„… kezdett ritkulni a szenvedélyes, kölcsönösen boldogító együttlétek száma az ágyban. Lassan, lassan, szinte észrevétlenül, de fogyatkozott… Azért ez már feltűnt, de mindenkitől ilyeneket hallottam: a legnagyobb szerelem is elmúlik, hát változik a világ, mi is változunk, minden elmúlik egyszer… ez természetes…nem az a lényeg, stb.”
Az „utolsó csepp a pohárban” jelenségre néhány jellemző eset, szintén klienseimtől:
„Megszűnt a részleg, ahol dolgozott a párom. Alacsonyabb beosztásba került, így a vállalati autót vissza kellett adnia, onnantól kezdve az enyémet használta. Kisajátította, bár állandóan megígérte, hogy csak néha veszi kölcsön. Számos alkalommal, amikor a két gyerekért kellett volna mennem az edzésre, vagy az iskolába megkésve, üres üzemanyag tankkal adta vissza… egyszercsak betelt a pohár…”
„Amikor a karácsonyfa alatt négy darab téli gumit találtam, sírva kirohantam a szobából… Nem értette. Csak azt hajtogatta, hogy ő szeret, azért vett nekem ilyen drága ajándékot. Összeszedtem magam, hogy mégegyszer elmondjam neki, hogy mi ezzel, és általában a hozzáállásával a bajom. Először kinevetett, aztán azt mondta nem vagyok normális, kezeltessem magam. Meg sem próbált megérteni, csak hibáztatott. No akkor döntöttem el, hogy elválunk. Világossá vált számomra, hogy eddig sem értett engem, de soha nem is fog megérteni, mert nem is nyitott, és egyébként is olyan távol vagyunk egymástól minden szempontból, hogy ebből soha nem lesz harmonikus kapcsolat.”
„Az utolsó csepp nekem az volt, amikor várt ugyan az állomáson, de csak ült az autójában, és nem jött elém. A telefonját nyomkodta. Még akkor sem szállt ki, amikor nagy bőrönddel, hosszú gyaloglás után, odaértem a kocsijához. Én pakoltam a csomagjaimat egyedül a csomagtartóba… mindig ilyen figyelmetlen volt, elegem lett.”
„Elromlott a mosógépünk, kértem, hogy nézze meg, hátha könnyen javítható, mégiscsak ő a férfi. „Jó majd megnézem, ha el nem felejtem” – volt a válasz akkor is, mint általában. Otthon volt egész nap, sőt, már napok óta. Másfél hete nem tudtunk akkor már mosni. Nekem két nap múlva négy napos céges rendezvényre kellett utaznom, szükségem volt a mosógépre. Este, munkából hazatérve, azzal szembesültem, hogy nem foglalkozott a problémával. Otthon sem volt. Ekkor az interneten kerestem megoldási javaslatokat, még videót is találtam a hiba elhárításáról. Nekifogtam, oldalra fordítottam, szétszedtem, kitisztítottam, összeraktam – nő létemre! Ennyit igazán megtehetett volna ő is! Még aznap végleg szakítottam vele.”
„Nem szólt semmit sokáig, sőt egyre kevesebbet beszélt, de ugyanakkor egyre feszültebbé vált, elkezdett káromkodni, eltűnt a fény a szeméből. Pontosabban halvány utalásokat tett arra, ami zavarja, amiket én akkor nem fogtam fel. (Sajnos csak visszamenőleg raktam össze a történetet.) Kerestem neki pszichológust… Azt gondoltam – talán akkor még ő is azt gondolta – vele van baj, vagyis pontosabban: csak vele… Néhány alkalom után azonban nem ment hozzá többet. Egyszer aztán – úgy fél év elteltével – kitálalt. Akkor értettem meg a helyzetet. Kétségbeestem, hiszen szerettem. Elkezdtem kapkodni, mindent megígértem. Akkor még azt hittem, rendbehozható a kapcsolatunk, de már nem volt az. Teljesen elveszítettem a bizalmát, a tiszteletét. Már késő volt – nem hitt abban, hogy létezik bármilyen módszer, ami rendbe hozhatja mindazt, ami időközben elromlott.”
Pedig létezik! Igaz, nem minden kapcsolat esetében működik. Nem is minden kapcsolat megmentését érdemes erőltetni. Előfordul, hogy jobb, ha mindkét fél külön folytatja útját. Ezt felismerni és különválasztani a még megmenthetőtől, az sem könnyű feladat. Mert ilyenkor könnyen elsodor az érzelmi cunami…
Ne várj addig, amíg már késő! Vedd észre a jeleket!
Egy tapasztalt szakember sokat segíthet akkor is, ha csak kétségeid vannak.
Jelentkezz mentálhigiénés konzultációra vagy életvezetés coachingra, és keressük meg a problémáitok gyökerét még időben!
Legfrissebb Cikkeim
